„A kutya nemesebb lény mint az ember. A kutya hűséges, önfeláldozó és mindenek előtt feltétel nélküli szeretete a legirigylésre méltóbb tulajdonsága amit az ember soha nem tudhat magáénak."

2011. november 1., kedd

Viszlát Balaton!

Lementünk ma reggel Zamárdiba, téliesíteni a nyaralót! Indulás előtt lemozgattam még Bizsut, útközben is megálltunk egyszer (nem miatta), labdáztunk jó sokat, majd mentünk tovább. Balcsin kertészkedtünk, rendet raktunk, pakoltunk, fákat cipeltünk, ültettünk (!), Bizsu segített a lyuk kiásásában, köszönjük szépen :-D Szivar fácska, pár év múlva jó nagy fa lesz belőle :) Közben labdáztunk folyamatosan, hol kint, hol a kertben. Kint fegyelmezőztünk is, még mindig az állítás megy neki a legnehezebben, bár érthető, egy olyan kutyának, aki mindig ezerrel pörög :D Egyszer beledobtam a nádasba a labdát véletlenül, ő meg a nagy keresés közepette egy náddal felsértette az orrát, és vérzett szegénykémnek. Szokás szerint fel se vette a dolgot, ő ugyebár nem az a típus. Voltunk a parton is, szigorúan csak pórázon, nem szerettem volna nagy pancsolást, ahhoz már hideg volt (5° kb), egy pillanatig nem figyeltem oda és máris bent volt a vízben... Ahogy észrevettem egyből kihívtam, úgyhogy csak egy picit lett vizes a lába meg a hasa alja, de hamarosan ki is sütött a nap, játék közben gyorsan megszáradt. Akadály ugrósat is játszottunk, tesóm megfogott egy fém rudat, Bizsu átugrotta szépen, és mindig egy kicsit feljebb emelte, de akkorát tud ugrani, hogy az elképesztő :O Ráadásul csak az egyik felét tartják, ha nem szeretne ugrani simán ki is térhetett volna, biztosan élvezi :-)
6 körül indultunk is haza, útközben megálltunk vacsorázni, de kocsiban fogyasztottuk el, hát Bizsunak kifolyt a nyála :-D Miután mi jóllaktunk, megkapta a csirke csontokat, nagyon boldog volt azzal a pár darabbal! Otthon megkapta a rendes vacsoráját, és egyből kidőlt! Jogos, reggeltől estig talpon volt!









1 megjegyzés: